nemes (latinul nobilis): 

• a 13. századig a világi előkelők (a későbbi bárók) jelzője

• a 13-14. századtól a köznemesség rendi szerveződésének fontos eleme lett, hogy valamilyen “ősfoglaló” nemtől származtassák magukat

• ilyen nemből származni, “nem”-esnek lenni két privilégiumhoz biztosított jogcímet: a szabad földbirtokláshoz és a szabad fegyverforgatáshoz

• a harcoló nemes “vérével adózott”, cserébe szabad földbirtoka volt: ez pedig csak a királynak való alárendeltséget és adómentességet jelentett

• a királyi serviensek és várjobbágyok fokozatosan megszerezték a “nobilis” jelző használatának jogát

• a 15. századig csak királyi adomány, nemes lányok fiúsítása, fiúvá fogadás, házasságon kívül született gyermekek törvényesítése útján lehetett a nemesi sorokba felzárkózni, de ezek mind feltételezték a nemesi birtok meglétét

• a 16. századtól vált általánossá a csupán címeres levéllel történő, birtok nélküli nemesítés, ami már csak katonáskodáshoz volt kötött, sőt gyakran - főként a 18. századtól - ahhoz is csak formálisan (armális nemesség)

bocskoros nemesség

• a nemesi társadalom legszegényebb rétege, amely még a hétszilvafás kisnemesség szintjét sem érte el

• a nemességre és a jobb módú parasztságra jellemző csizma helyett szegényparaszti bocskort viseltek

• a korabeli elnevezést a történeti irodalom általában a zsellér állapotú, illetve a jobbágytelekkel bíró armális nemesekre alkalmazza

• a bocskoros nemesség, nem lévén semmijük a nemesi jogokon kívül, a 19. században könnyen hangolódtak a polgári reformok ellen, kiváltságaik elvesztésével pedig nyomtalanul eltűntek a szegényparasztság tömegében

kisnemesség

• a 16. századtól a kisnemesi családok zömmel a birtokaprózódás eredményeként egytelkes kuriális nemesekké lettek, majd a csak címeres levelet nyert armális nemesek is a kisnemességet gyarapították

• a kurialistákon, armalistákon kívül a néhány jobbágyháztartással bírókat szokás csak a kisnemességbe sorolni

• az 1-2 faluval vagy jelentékenyebb részbirtokkal rendelkező nemesek már a birtokos nemesség soraiba számítottak

• a kisnemes látóhatára a falu, “kúriája” olykor vályog- vagy faház volt, és a gyakran saját kezű földművelés mellett esetleg ipart űzött

• de felemelkedési lehetősége kedvezőbb volt a jobbágyokénál, ezenkívül költekezőbb életmódja, szertartásos szokásai is elkülönítették a jobbágyságtól

• 1848 után csak csekély hányaduk volt képes a dzsentri réteg alsóbb csoportjaiba bekerülni, tízezres tömegeik beolvadtak a parasztságba

köznemesség

• feudális kori jogi fogalom, amely a magyar uralkodó rétegnek a főpapok és a főnemesség után következő harmadik rendjét jelenti

• a köznemesség rendi szerveződésének országos fórumai a rendi országgyűlések, helyi fórumai a nemesi vármegyék voltak

• 1351-ben került sor a jogi egyenjogúság (“egy és ugyanazon szabadság” elve) törvénybe iktatására

• már a 14-15. században megkezdődött a köznemesség differenciálódása vagyoni szempontból (birtoknagyság szerint)

• jómódú birtokos nemesség

• birtokos nemesség

• egytelkes nemes (kuriális nemes)

• további rétegződésük a 16-17. században a társadalmi mobilizációs folyamatokhoz kapcsolódott: alulról bekerültek a középnemesség soraiba a birtokadomány nélkül kiváltságolt armális nemesek tömegei, a jómódú birtokosok szűk csoportjából pedig fokozott ütemben folyt a felemelkedés a bárók közé

dzsentri

• Magyarországon az elnevezés az 1870-1880-as években terjedt el, és a feudális kori nemes fogalmat váltotta fel

• lényegében azonos az “úri középosztály” korabeli kategóriájával

• eleinte az egykori középbirtokos (200-1000 hold) nemesség anyagilag gyengülő, de tekintélyes famíliáira alkalmazták, majd a kör azt követően lefelé bővült: beleértették az “úri kisbirtokosokat” (< 200 hold), és főként az elmaradott gazdálkodás, hitelhiány, illetve uzsorakölcsönök stb. folytán elszegényedő nemesi birtokosok hivatalba, értelmiségi (leginkább jogászi, ritkábban tanári, orvosi) pályára szorult tagjait

• végül nem nemesi származású magán- és köztisztviselőket, diplomás értelmiségieket, egyes polgári újbirtokosokat is befogadtak a dzsentri “intelligenciába”

• az “úri középosztályhoz” való tartozás feltételeként a nemesség + birtok vagy hivatal mellé az érettségi bizonyítvány társult

báró (latinul barones)

• Magyarországon a virágzó középkorban a világi nagybirtokosság jogi-rendi jellegű elnevezése, amely fokozatosan alakult ki, később pedig főnemesi címmé vált

• a legnagyobb birtokos urak a 13. század második felétől kezdték magukra - megkülönböztetendő az újonnan szerveződő nemességtől - a báró nevet használni

• a 15-16. század fordulójáig csak azok voltak bárók, akik országos főméltóságokat töltöttek be, őket a bárói rang élethossziglan illette meg (a többi nagybirtokos nem tartozott az “igazi” bárók közé)

• a Jagellók, főleg pedig a Habsburgok adományoztak örökös bárói címet, és ezzel a bárók rendjébe jogszerűen bele lehetett születni (Werbőczy Hármaskönyvében ők a “csak név szerinti” bárók)

• 1608-ban iktatták törvénybe, hogy a bárók mindnyájan tagjai a felső táblának

• ezzel egyidejűleg a fogalom kettős értelművé vált: azok a főurak, akik nem kapták meg a grófi rangot, a bárói titulust viselhették, a báróság így egyfelől a főnemesség alacsonyabb rangú csoportjának puszta címe lett, másfelől továbbra is jelölte a világi főrendek egészét

főnemesség (főurak)

• a világi nagybirtokosok rendi csoportja, amely nem egyszerűen nemes, hanem kiváló is (“nobilis et egregius”)

• a bárókkal nem azonos fogalom: a bárói cím a 13-15. században csak az országos főméltóságok mindenkori viselőit illette meg, a főurak körébe viszont az összes nagybirtokos beletartozott

• Werbőczy a Hármaskönyvben (1517) a főurakat “csak név szerinti báróknak” nevezte, akik a 16. század folyamán érték el, hogy örökletessé váljon a bárói rang

• 1608-ra a bárók és a főurak kategóriái már ugyanazt jelentik: a világi főrendeket

• soraikba bele lehetett születni, új rangokat csak az uralkodó adományozhatott

• a báróság fokozatosan címmé vált, a gróf, herceg titulusokhoz hasonlóan